Kríziskommunikáció, válságkommunikáció

1. túsztárgyaló helyzete

1.1. miért szed valaki túszt?

1.2. mi köze ennek a válságkommunikációhoz? sok!!

2. Mitől lehetőség a válság, és mi köze van a márkákhoz?

nem beszélgetünk, hanem judozunk, nem szeretgetünk, hanem emailezünk…

politikai kommunikáció…
kríziskommunikáció…

túsztárgyaló helyzete

„ha újrakezdhetném, túsztárgyaló szeretnék lenni”

Magyarországon is van ilyen… Végh József… rendőrségi pszichológus alezredes… kétévente egyszer van munkája…

hogy győzzük meg a másikat úgy, hogy mégis engedje szabadon… anélkül, hogy a mésik ne lépjen túl a határon…

ehelyett: a tússzedőnek be kell bizonyítania, hogy még nála is gátlástalanabb… ezt úgy prezentálva, hogy kihívásként jelenjen meg a tússzedő számára…
→ a túsztárgyaló nem legyőzni szeretné ellenfelét, hanem az ő energiáját kihasználva megmutatni azt, hogy az ő korlátok nélkülisége értelmetlen…

miért szed valaki túszt?

hogy valamit elérjen? nem…
fejfájás ellen? nem…
az esszencia nem a figyelemfelhívás…
túszejtő más életével játszik… az öngyilkos a sajátjával…
egyik azzal gyakorol hatalmat, hogy legyőzi a világot megfosztva a világot magától, és viszont…
a másik a fennálló morális rendet semmisíti meg… semmilyen tisztelettel nem viseltetik szabályok/emberi életek iránt…
→ az élet szentségét lépi át mindkettő
„én meg merem tenni”

→ be kell bizonyítani, hogy elhisszük, amit mond… viszont ha megteszi, nem ér vele semmit, nincs a kezében hatalom…
a gátlástalanság addig hatalom, amíg hatással van valakire…

Casanovát az győzi le, aki odamegy hozzá és aszondja, „gyere, és bújjunk ágyba”
→ aki megfosztja a csábítástól…

a túszejtőnek addig van hatalma, amíg a túsznak van értéke… a túsz egy morális szimbólum („az életet nem lehet elvenni”)

hány embert ütök el, egyet, vagy négyet?
ha megyek tovább egyenesen, azzal nem hozok morálfilozófiai döntést, inkább elütök négyet… Mivel az egy élet ugyanannyi, mint négy…

→ „a morális ágens nélküli áldozat a legjobb…”

Tússzedő: csináld ezt, vagy megölöm a túszokat … → valójában a tárgyaló öli meg őket…
a túsztárgyaló „félreránthatja a kormányt”, hozhat morális döntést…
másrészt ha a túsztárgyaló kirántja magát a morális döntés alól, amibe a túszejtő bele akarja rántani…

mi köze ennek a válságkommunikációhoz? sok!!

a túszejtés azzal kezdődik, hogy túsztárgyaló lettem…

akkor kezdődik, amikor morális problémaként merül fel…
„kerülhetek olyan helyzetbe, hogy be kell bizonyítanom a túszejtőnek, hogy rajtam nem fog a hatalma, és ebbe emberek belehalhatnak…”

azt kell tudni mondnai, hogy nem érdekel… minden körülmények közt…
→ minden túszejtés akkor kezdődik, amikor a túsztárgyaló felismeri, hogy bizonyos helyzetekben így kell viselkednie…

mikor kezdődik egy válság?
amikor elkezdenek készülni rá. mindig most.

olyasmi, mint a túszejtés… csak az élet/hatalom tekintetében:
- nincs morális ágens a kommunikátor számára
nem kell eldönteni, mi a jó, és mi a rossz…

semmi közöm nincs morális értelemben a cúnamihoz, gazdasági válsághoz… nem vagyok része a morális viszonyoknak…

a válság szűkölködik kommunikációs értelemben:
nincs idő…

válságban odafigyelek, emiatt nincs zaj… csak a válságra vagyok kíváncsi… néma kuss van, csak a válság beszél… idő kevés, figyelem sok…

a válság lehetőség… sok időt csinálunk, időt teszünk a válságba… a válság előttról…
→ azért kell most készülni, hogy legyen miből idpt beletenni…

időt csinálunk információval… előbb az információ forrásait azonosítjuk…
lerövidíjük az információhoz jutás idejét… kiépítjük az információhoz ju
tás csatornáit…

→ válságkommunikációban: időt szeretnénk nyerni, csinálni… → információbővítés… azonosítjuk a forrásokat, felépítjük a csatornálat

döntéshátráltató: túl kevés vagy túl sok információ… a túl keveset már megoldottuk…

a döntéseket a morális ágensek hozzák.
kevésbé edukáltan ember.
→ minden egyes döntési szinthez egy embernek kell tartoznia…
→ döntésügyileg rendben vagyunk, csináltunk egy csomó időt…

figyelem: hogy csinálhatunk a sok figyelemből időt?

még persze nincs válság, de túsztárgyalók vagyunk, és fejben már nagyon készülünk…
ha van figyelem, akkor kérdéseket tesznek föl… nálam van az információ, a figyelem meg annál, aki kérdez tőlem… mert annak kevés az információja…
⇒ információs csatornákat kell kiépíteni…

azonosítsuk azokat, akiknek nagy lesz a figyelme, megteremtjük feléje a kommunikációs csatornákat…
felépítjük az információ lehetséges struktúráit…

→ ha ezt mind megcisnáltuk, akkor pont annyi időt tettünk a válságba, mitn amennyi hiányzik belőle…

Ça, c'est kríziskommunikációs kézikönyv…

első oldal: a válságkommunikátor neve, telefonszáma… mer takkor van nálam válság, amikor felhívnak, hogy válság van…

információforrás (kommunikátor): Meteorológiai Intézet
csatorna: met.hu
forrás: nem a pénzügyi kimutatás, hanem a pénzügyi igazgató telefonszáma

egyszerű eset: ott van a telefonszám, e-mail…
Paksnál ez lehet, hogy nem elég.
Ha valami mission critical, akkor kell lennie pl. pont erre a célra egy telefon… Nem lehet rajta telefonálni… De mindig feltöltve, mindig bekapcsolva, és nem tudhatja senki a számát, csak az, akinek ők elmondták…

kell döntési hierarchia: milyen kérdésekben ki dönt? ezután ki lehet osztani, hogy hol ki fog ülni…
létre lehet hozni szervezeteket cska erre is… Pl. Evakuációs Tanács…

közlés:
sajtótájakéztató… 60-70%-át meg tudjuk írni előre…

sajtólista… kiket hívok meg…
helyszín: hol lesz a sajtótájékoztató…
meg lehet csinálni a berendezését is…

Mitől lehetőség a válság, és mi köze van a márkákhoz?

miért kell személyiség… USP… érték?

válságban nem kell USP… személyiség… nem érdekel senkit…

mindenkit az esszencia érdekel… mögötte ottvan persze minden… de nem kell közvetítő…
→ ha nem figyelünk másra, csak az esszenciára, akkor lehetőség…

normálisan az esszencia adott. a környezet változik…
ügyesen kell alakítani az USP-t ahhoz, hogy az adott környezetben jól passzljon a környezethez…

Starucks, esszencia: a kávézás élménye…
→ válság van, arra figyelek cska, hogy hogyan jut el a kávézás élménye a vásárlóhoz… → meg kell szöntetni minden zavaró tényezőt, például a to
jásszagot…
→ minden idegszállal az esszenciára kell figyelni, az azzal összeférhetetlen dolgokat kell legyalulni…

szauna out of order…? nem… mint kiderült az ajtó volt out of order…
szorult…
→
az üzenet kihelyezőjének az ajtó volt aproblémája… nem egy szaunát látott maga előtt, hanem egy ajtót… tökéletesen cselekedett, volt egy nagy problémája… helyesen járt el…
volt egy ajtó, rossz volt, ráírta.
én szaunázni mennék… nem láttam ajtót, szaunát láttam… a szaunára rá vo
lt írva, hogy out of order…
egyszerűen rája volt írva, hoyg rossz, egyenesen…

⇒ meg kell érteni, mi a másik problémája… a másik úgyis cska azt a problémát fogja látni, arra fog választ keresni, ami neki van…
akkor vagyok hatékony, ha látom a másik problémáját, és a márka arra választ ad…

a különbség cska az, hogy a márkáak olyan problémára kell választ adnia, amire a másik még nem gondolt… hanem amire a másik esetleg gondolhat…
Nem tudom, hogy mikor gondolja a másik azt, amit szeretnék, hogy ő gondoljon…
Mellesleg azt sem, hogy hol…
→ mindig, mindenhol ott kell lenni…
→ különség a szauna- és a márkakommunikáció közt: be kell menni a legelején a fejébe…
úgy szabadítom ki a túszokat, ha odamegyek, bemegyek a fejébe, és átveszem az irányítást… az ő fejében úgy maradhatok kívül az ő kommunikációs terén… ha megszüntetem a kommunikációs teret, ha valójában magával beszél
get… akkor nem vagyok morális égens, ha nem vagyok ágens… etőől még lehetek morális…
mindne alkalommal, amikor egy márka beszél hozzám, azt érzem, van köztünk kommunikációs tér. de jó, abból ki is lehet mászni… a márka akkor tökéletes, ha kategória. ha akkor is rá gondolok, amikor nem akarok… „Kiveszek valamit a Fridzsiderből…” — nem tudok beszélni vele, mert az én vagyok…
ha magamra veszem, s ezzel olyanná válok, mint ami szeretnék lenni…
a feladat nem a kommunikációs tér meghódítása, hanem a kommunikációs tér megszüntetése…
ha nincs döntési helyzet…