Várakozásokkal bővített aggregált kínálati függvény és Philips-görbe - a modell befejezése

További jegyzetek itt!
Tartalom:
1. bevezetés
2. Ragadós (sőt merev) bérek elmélete
3. A rendszer
4. Ragadós bérek modellje
5. Információhiány modellje
6. Információhiány modellje II.
7. ragadós árak modellje


tankönyv tizeenkettedik fejezetnél tartiunk tizenkettedik fejezet... példatár 9. fejezet... persze nem tiltunk el senkit sem a n8-as fejezettől., de azzal jövő

valszeg:
május 22
10-11:00 dolgozat...
ezután minden kedden
kéthetente: 25 kérdés/1 óra

utolsó előtti héten mintadolgozatok is lesznek


bevezetés


makroökonómusok szeretnek idősoorokat nézni, ezekből stilizált tényeket levonni, és ebből saját mesterséges gazdaságot
megépíteni...

egy modellhet kell szereplő, piac, egyensúly...
szereplők: foygasztók, vállalat, állam...
az állam szerepe mindig fiskális és/vagy monetáris
vállalat termel, munka- és tőkekerelslete van
foygasztó fogyaszt, adózik... van munka és tőkekínálata, pénzkereslete

piac:
- áru
- munkapiac
- pénzpiac (pnzügyi eszközök piaca)

Eredmény: IS-LM görbe → aggregált keresleti függvény
Egyensúly: kereslet-kínálat megyegyezik


Probléma: még csak aggregált keresleti függvényünk van



Ragadós (sőt merev) bérek elmélete


legyen a nominális bér rögzített
⇒ árszínvonal (P) ↑ ⇒ reálbér (w/P)-- ⇒ munkaerő (L)↑ (több munkaerő használata indokolt)
⇒ kibocsátás(Y)↑

eredmény: magasabb árszínvonalnál nagyobbb kibocsátás: pozitív meredekségű görbe



A rendszer


aggregált keresleti oldal
1. IS görbe
2. LM görbe

aggregált kínálati görbe vagy hagyományos Philips görbe

AS (aggregált kínálat)
árszínvonal és kibocsátás közt pozitív kapcsolat van
így árszínvonal↑ ⇒ L↑ ⇒ u (munkanélküliségi ráta)-val negatív kapcsolat
u=(LS-L)/(LS)
:PI: = f(u↓)
infláció és munkanélküliség között negatív kapcsolat

MNB: legnagyobb feladatuk az inflációs várakozások fékentartása
no ilyenünk még nincs a modellünkben....
ilyen feltétlenül kell nekünk!!!

már lesz egy szuper makroökonómiai modellünk, és mindenki írhatja a tédékáit!!

20325000féleképpen le tudjuk vezetni...
ebből mi csak négyet veszünk most...
az egyik a:
- rragadós bérek modellje
- információhiány modellje (feltételezik, hogy a munkapiacon töréntik valami, amitől várakozások kerülnek be az aggregált kínálatba)
- ragadós árak modellje
- információhiány modellje II. (felt. hogy az árupiacon történik valami, amitől várakozások lesznek a modelllben)



Ragadós bérek modellje


eredeti függvényünk azt feltételezte, hogy anominálbér értéke rögzített...
eszerint a modell szerint úgy alakul ki, hogy a nominálbért (W) bértárgyalások útján rögzítik

munkavállalót nem a nominális bér érdekli, hanem az, hoyg azon hány almát tud venni..
a munkavállaló egy számára optimális reálbért szeretne... legyen ez ω
viszont ehhez tudnia kellene az árszínvonalat...
azt nem tudja, mert azt a válllat fogja az év során kialakítani...
de várakozása van:
1. ωPe → W; emellett a bér mellett a válllala tmeghatározza a munkakeresletés: LD
2. LD(W/P)
W/P = ωPe/P
⇒ LD(ωPe/P); negatív fv!
Pe⊖; P⊕ ⇒ L ⇒ Y

a ragadós bérek alapján:
Y=f(P⊕;Pe⊖)
Y→P koord. rsz...
AS(Pe0) pozitív meredekségű (egy adott Pe0 mellett)
Pe1 > Pe0 ⇒ az AS görbe eltolódik balra!!
ezért kell féken tartani..

Példa:
Y =KαL1-α
α<1 tech paraméter
dógozó ω reálbért szeretne elérni...

munkakeresleti függvény egyenlete:
πmax vállalat ⇒
a vállalat annyit akar fpoglalkoztatni, hogy MPL = (W/P)
MPL = ∂KαL1-α/∂L
(1-α)KαL=W/P
L-re kell rendezni, az lesz a munkakeresleti függvény...
(((1-α)Kα)/(W/P))1-α=L

W= ωPe

L= (((1-α)Kα)/(ωPe/P))1-α
Y = Kα × (((1-α)Kα)/(ωPe/P))(1-α)/α

itt minden kostans, csak Pe és P van benne
persze mindenki szereti az ilyen nemlineáris egyenleteket, de azért még szeretnénk linearizálni:
vesszük ezeknek logaritmusát

változóink: Y, Pe és P

lnY = lnKα + ln(((1-α)Kα)/(ωPe/P))1-α

lnY = lnKα + (1-α)×ln(((1-α)Kα)*P*(P-e)/(ω))
lnY = lnKα + (1-α)×ln(((1-α)Kα)*P*(P-e)/(ω))
lnY = lnKα + ((1-α)/α)*ln((1-α)Kα)/ω) - ((1-α)/α)lnPe + ((1-α)/α)lnP
konstans = yv = lnKα + ((1-α)/α)*ln((1-α)Kα)/ω)
ln[VALAMI] = [valami]
y = yv + ((1-α)/α)*(p-pe)

potenciális kibocsátás: természetes kibocsátási szint: Pe= P

az aggregált kínálati függvény maradhat függőleges

hosszú távon a gazd szereplők már tudnak alkalmazkodni a várakozásaikal:
y = yv
⇒ LRAS (hosszú távú aggregált kínálati fv) függőleges

Rövid távon
növekvő árszínvonal kibocsátás mérétkének növelésére ösztönzi a vállalatot...
csökkenő árszínvonalnál csökken a kibocsátás... ==y kijön a pozitív meredekségű függvény


expanzív jellegű monet pol. lépés: több pénz álll rendelkezésre vásárlásra ==y megváltozik az aggregált keresletük
ha nem változhat meg a várakozás a lépés előtt, akkor AD jobbra tolódik
⇒ kibocsátás(Y) ↑ és árszínvonal (P) ↑
de ha a várakozások megváltozhatnak:
munkavállaló tudja., hogy nő az árszínvonal (P), akkor beépíti a várakozásaiba (Pe)
balra tolja az aggregált kínálati görbét... mert csökken a kibocsátás
várakozással bővített modellben ha nem jelentjük be (nem anticipált), akkor a hatás olyan, mint a várakozás nélküli...

ahol már vannak várakozások, ott eredménytelen a monet pol...
racionális: minden infót felhasználtunk

yt=yt-1 + ((1-α)/α) × (pt-1-pet-1)
(pt-1-pet-1) = 0
yt - yt-1 = ((1-α)/α) × (pt-1 -pt - pet-1 + pt)
yt = yp + ((1-α)/α) × (πt - πte)

ut= P(((1-α)/α) × (πt - πte))
⇒ inflációs várakozások féken tartása hatással van az u-ra



Információhiány modellje


alias téves helyzetmegítélés modellje
pénzilllúzió: azt hiszi, hogy ha a nominális bére növekedik, akkor a reálbére is, tehát többet dolgozik, úgyhogy kialakul ugyanaz

amikor a munkapiacon történik már valami tökéletlenség, és várakozások vannak a modellben, akkor a bér már kontraciklikus(ellentétesen mozog a GDP-vel)
de valójában a reálbér aciklikus!!



Információhiány modellje II.


a vállalat árazása függ az inflációs várakozásoktól


ragadós árak modellje


vannak akik nem tudnak változtatni az árakon... úgyhogy függ az inflációs várakozásoktól a dolog...