Külker, eladósodás II. vh után
Tartalom:
1. Tervutasításos azd. jellemzői
2. KGST
↑
Tervutasításos azd. jellemzői
erőletett iparosítás
gazdszerk. torzulások, elavult fejl. koncepció
nagy energia és nyersanyagigény
Tervszerűtlenség és bürokrácia
azt gondolták, így lehet a legésszerűbben, de a tapasztalatok szerint gyakran a tervszerűtlenség jelllemezte ezeket
tervek gyakori módosítása
terfvmutatók számának állandó növelése
(első ötéves tervet 477szer módosították, szinte átláthatatlanná vált az egész)
sok csalás, emiatt új és új tervmutatók, emiatt még bürokratikusabb lett az egész
a tervalku
a tervek lebontása és felfelé összesítése
alkudozás a teljesítmények és erőforrások között
nem lehet teljesen centralizálni a döntéshozatalt, különböző érdekcsoportok, stb.
gazdasági tervhierarchhia alakult ki, melynek egyes szintjein alkuk folytak:
legalsó szinten vállalat, legeflül Tervhivatal... a szintek között alkuk az erőforrsáok eloszutása, és az elvárt teljesítmáények fölött
vállalat: minél nagyobb erőforrás megszerzésében volt érdekelt, de a legkisebb teljesítményt akarta nyújtani:
minél kisebb energiával minél több erőforrást akart
A Tervhatóságnak rá kellett vennia a vállalatot, hoyg csináljon valamit
A globális tervteljesítés problémája
a vállalatok alapvetően a terv mennyiségi teljesítésében voltak érdekeltek, de a minőségi szempontok elhanyagolhatóak voltak, úgy is teljesíteni lehetett a tervszámot, ha olyan terméket gyártott, amire senkinek nem volt szüksége... lényeg, hoyg csak teljesítse a tervszámot... úgy kaptak prémiumot a vezetők, ha túlteljesítették a tevrszámokat
=> lényeg minél nagyobb súlyú, egyszerű termékek gyártása...
a munkaigyényesebb és kevésbé anyagigényes temrékekből hiány keletkezett
a válllalatnak nem volt hátrány, ha nem tudta értékesíteni, lényeg az volt, hogy a kiharcolt tervszámot minél jobban teljesítse, a minőség nem volt gond...
gyógyszerhgyár gyárthatott olyan terméket, amit külföüldön már betiltottak, a belföldi raktárkészletek meg eleve túl nagyok voltak, de továbbra is gyártotta, hogy teljesítse a tervszámot
a tervek mennyiségi teljsesítése
a minőség elhanyagolása
Az erőltetett iparosítás forrásai
- a magányvagyonok kisajátítása jelentős forrás volt
- mezőgazdaság és az infrastruktúra elhanyagolása
- lakosság életszínvonalának alacosnyan tartása, hogy erőforrásokat vonhassanak el
50es években volt ez külön nagy probléma: első ötéves terv indulásakor hiánygazd,
roszs mezőg. politika ⇒ élelmoiszerhiány, és a megtermelt termékek nagy részét is exportálták, hogy az importgépeket meg tudják fizetni
fogyasztási cikkek eltűntek a boltokból,
romló, csökkenő életszínvonal
Békekölcsönök, más kényszerített kölcsönökre vették rá őket, melyek szintén azt szolgálták, hogy a lakosságtól erőforrást vonjanak el, ...
„Nem sztabad megenni előre az aranytpjást tojó tyúkot” /Rákosi/
Magyarország külkereskedelme a II. VH után
a külkereskedelem állami monopóliuma
a 3éves terv során monp. lett..
az 1949 évi alkotm. rögzítette is, hogy a külker az állami monopólium, csak ők folytathatnak külker tranzakjciókat
szakosított állami külker vállalathálózat: egy egy termékcsoporttal való foglalkozás a feladata:
....IMPEX: import-export... MetálIMPEX
termelővállalatok elszigetelése a külföldi piacoktól... fogy. igényektől, áraktól.. nem kaptak infót a külpiacokról, és egyben el is veszítették a képességüket arra, hogy eladható terméket gyártsanak: nemvolt érdekük
A külkapcsolatok átrendeződése 1947 után
a hidegháború gazd. következményei
Marshall-segélyről lemond a H kormány, az egész keleti blokk kimarad belőle
egyre erősebb szembenállás, komoly gazd. következméynek
1948: USA: embargópolitika
1949 jan. Párizs:
a COCOm-Bizottság, 1949, Párizs: multilaterális sokoldalú exportot koordiunáló bizottság
tilalmi listák, miket nem lehet eladni a keletoieknek:
atometch, fegyverkezés, lőszerek, legkorszerűbb gépek, szerszámok, számtech
USA ráveszi a semleges országokat is: segélyek megszüntetésével fenyegette őket
⇒
H külkereskedelmi parnerei megváltoztak:
Magyarország külker. parnerei
SZU lett Mo legynagyobb partnere
(II. vh előtt gyk van volt kapcs. vele)
SZU kb. egyharada a magyar külkernek
szoc. országok közül
NDK volt a msodik legfontosabb: ~10%
CZ, PL: 6-8%
Tőkés országok: NSZK volt a legjelentősebb partner.. 5%
Ausztria, Olaszország: 3-4%
de csak 1954-55től, addig hidegháború volt..
innen H gépeket, berendezéseket várásolt, + nyersanyagot
a legszigorúbb autarchia idején sem mondott le róla: innen jött a korszerű cucc
Ausztria szerepe csökken.
élelmiszerexportőr lett; SZU-nak exportált
egyre inkább a későbbi közös piac felé fordult, kevés szüksége volt H termékeire..
H importált onnan, de nem tudta ellensőúlyozni ⇒ növekvő keresk. passzívum
behozatal:
néhány termék (kőolaj, fa) szinte csak SZUból
meglátszik a nyersanyagigényes gazdpol
Kivitel:
Ipari késztermékek, 50+% SZUnak..
jármű, könnyűipari termékek, ruha, cipő
mezőg. kivitel: hús, gabona, gyümölcs
↑
KGST
kölcsönös gazdasági segítség tanácsa
Vámuniós tervek:
II. VH után: kezd. kooperációra vonatkozó tervek a szomszédos EU kisállamok között...
PL, CZ, H
A, H
R, H...
Bulg, Yugó...
ezeket SZU elutasította:
legyen Moszkva a központ
=⇒ 1949: KGST megalakul
kezdetben 6 ország:SZU, PL, CZ, H, RO, Bulg
később mások is csatlakoztak:
NDK, Albánia
1962: Mongólia, majd Kuba, Vietnam
+ megfigyelő tagok
+ különmegállapodások
Létrehozásának okai:
VPtől elszigetelődés:
- önálló autarchikus szoci piacra való igény
- USA embargópolitikája
- III. VH valós esélye, főként koreai háb. után
A szervezet létrehozásának okaiSzervezet megszűnése 1991
- Gorbacsov meg akarta újítani, de nem lehetett
A KGST működése
- egyes országok közt konfl ⇒ gyakran nem hajtják végre a közös határozatokat
- bilaterális kereskedelmi egyezmények
60as évek közepétől 70es évek vége: nagy közös beruházások,
Barátság I, Barátság II, Béke, Testvériség...
szoci országok magas szintű együttműködését hirdette, de ésszerű munkamegosztás és specializáció hiánya
külön nehezítette, hoyg nemzeti autarkiára türekedtelk az országok külön-külön
Az árak:
- belső árak vagy VP árak? nem tudtak a KGST országok sem arról lemondani, hogy saját külker áraikat VP árak alapján számolják ki... Koreai háborúnál befagyasztották, és úgy is maradtak... hosszú távon akadály, sokaknak előnytelen...
⇒ a bukaresti árelv 1958: továbbra is VPárak, de azokat öt évre állandósítják (a tervkészítést is megkönnyítette)... 1973-ig marad ez így, de ekkor nagy infláció ⇒ a KGSTseknek is felül kellett bírálniuk árpoljukat.
- „csúszó” átlagárak, 1975: minden évben az előző öt év átlagából számolják ki az árszabáshoz. ⇒ a kis országok rosszul és lassan reagáltak a kőolajáremelkedésre.. az elszigetelhetőség illúziója...
5évente egyrezmények egymással: a kicserélendő árukontingensekről
lényege a kétoldalú forgalom teljes kiegyensúlyozása
- fontosabb árucsoportokat is 1:1 arányban akarták kicserélni
elszámolás bilaterális klíringben
Előnyök és hátrányok
„kemény termékek”:
- VP-n is jól értékesíthető, vagy
- hiánycikk a KGST-ben
„Puha termékek”:
- nehezen vagy egyáltalán nem lehet tőkés országpokban eladni: nekik eladhatatlan termékek
H kemény cikkekért csak puha cikkekkel tudott fizetni...
de ezek inkonvertábilisak voltak a KGST-ben
voltak egyezmények pl. járműipari kooperációról:
H gyárztja az autóbuszt, és majd kap érte szgépkocsit:
H ugyan nem gyártott autókat, de nemis elégítették ki:
sneki sem akart lemondani az autóbuszgyártó kapacitásáról
Közös forgalmat fiktív valutában, víring rubelben számolták el...
a tőkésekkel többnyire $-ban
70es évektől egyre inkább a KGST-n belül is $ a kemény termékekre
Előnyös? Hártányos?
50es évek első fele: előnytelen:
SZU mint megszálló győztes ki akarta fosztani a gazdaságot
50es évek közepe ↓ 60as évekk vége, 70es eleje: előnyös H-nak: különben eladhatatlan termékekre biztos felvevőpiac
70es évek elejétől H a szoci országokkal szemben is egyre nagyobb cserearányveszteség, különösen a csúszó átlagártól kezdve
70es évek közepétől:
H egyre romló cserearányok,
egyre több hitel SZU-nak
pénzügyi forrásokat is kellett biztosítani: egyre nőtt a tőkekihelyezés, és nagy részét SZU nem viszonozta áruszállításssssal
+ eladhatatlan termékek hosszú távon hátrányos:
anyag, energiapazarló, korszerűtlen, rossz minőségű termékek előállítására rendelkezett be
Az eladósodás
Világgazdasági válság:
- a kőolaj árának ugrásszerű növekedése (pár hónap alatt 18-20$→90-100$/hordó); más nyersanyagok árát is emelte
hatalmas infláció, összeomlott a nemzetközi pénzügyi rendszer...
elősorban JP, kőolajimportőrök...
főként a megfelelő tartalékokkal nem rendelkező országoknál rossz;
a kőolajexportőröknél pedig olajdollárok gyűltek fel
megnövekedett a hitelkínálat
⇒ a magyar gazd. hiteleket vett fel nagyberuházásokra; nem vette észre az eladósodás veszélyét
a válság hatására átalakult a világgazd szerkezete
Nyugat gyorsan, erdeményesen alkalmazkodik: leépíti a nyersanyagigényest,
helyette kis nyersanyagigény, információs tech
A válság hatása Magyarországon
súlyos cserearány-veszteségek (1973-75 között 25%os)
de nem alakította át nyersanyag és energiaigényes gazd. szerkezetét, továbbra is folytatta a gazdpolját...
téves és nehézkes reagálás
vállalatok nem voltak költségérzékenyek, hiszen el voltak szigetelve
nagy mértékű eladósodás
alkalamzkodás helyett stabilitás (1976-1980-es ötéves terv)
növekvő eladósodás
megkésett, részleges kiigazítás, 1979-1984
ország gazdasági nyitottsága:
GDP-export összehasonlítva...
H nagyon nyitott volt ⇒ erősen megérezte
A nemzetközi likviditási válság, 1981-1982
nemköz pol. helyzet változásai
nemzetközi pénzpiacok
(H nem tud új hitelt felvenni, több ország bejelenti fizetésképtelenségét... )
H 1981 végére fizetésképtelenség határára sodródik
H csatlakozik International Monetar Fund-hoz és a Világbankhoz, hitelek ⇒ elkerüli a nyílt bejelentést
nagy áldozatokkal csökkenti az adósságállományt;
80as évek közepére újra hitelképes...
de a 80as évek közepétől újra kezdi... megint nagyberuházások, engedik nagyvállalatoknak, hogy növeljék a szovjet áruhitelt
nagymértékű adósságfelhalmozódás ⇒ gazd. összeomlás
a 20milliárdos felhalmozott adósságból összesen kb.
4milliárdot használtak fel beruházásokra, a többi törlesztésre ment.
terhei rendszerváltozás után is érezhetőek voltak;
meghatározta a rendszerváltozás utáni időszak problémáit