Magyarország ipara és külkereskedelme a két VH közt

További jegyzetek itt!
Tartalom:
1. Ipar a két világháború között
2. Gépipar
3. Textilipar
4. Élelmiszeripar
5. Magyarország külkereskedelme az I. VH után
6. A külkereskedelmi forgalom 1920-1938 közt
7. Kereskedelempolitika a két VH között
8. Kereskedelempolitika a két világháború között


↑

Ipar a két világháború között


ipai növekedés a két világháború között: a gazdaság legdinamikusabb szektora
1921-1936: évi átlag 5,6% növekedés

Nehézipar:


↑

Gépipar




↑

Élelmiszeripar





↑

Magyarország külkereskedelme az I. VH után




↑

A külkereskedelmi forgalom 1920-1938 közt


behozatal szerkezete:


1920-ban még nagyrészt késztermékbehozatal volt, de az csökkent. a félkésztermék duplájára nőtt, a nyersanyag pedig jellemzően nőtt a késztermék rovására...
kezdetben nagyrészt textilbehozetel volt, de ez egyéb könnyűipari cikkre is vonatkozik

Kivitel szerkezete

:
kedvezőőtlenebbül alakult, nyersanyagexport picit még nőtt is, pl. gabonát... emiatt Mo függ a világpiaci nyersanyagáraktól, nem teremt alapot az iparosodáshoz, nem teremt munkahelyet, nem lehet így felhalmozni...
Mo. 65-70%-a az exportnak nyersanyag


⇒importpótló iparosodás történt

Külkereskedelmi partnerek


a szomszédos államokkal való kereskedelem kezdetben jelentős: 80% ('20);
majd csökken: '37: 20-25%
'42: 0%
Olaszországnál nő: '20: 2-3%; '37: 10-15%; '42: 20%
Németország: ingadozva nő: '20: 10%;
'34-től nő a szerepe, vele lesz a legnagyobb a kereskedelem, de ha az OMM utódokat egybe vizsgáljuk, azok súlya a II.vhig meghaladják még...
csehek bekebelezése... ⇒ egyre nő a szerepe
'42: 50-52%

kis exportrádiusz: a termékek nagy részét szomszédba exportálja



↑

Kereskedelempolitika a két VH között


Vámpolitika a 20as években


békeszerződés: 6 illetve 30 hónapig az utsó vámtarifát meg kellett tartani,
azok nem védtek semmit, így a kormány megtartotta a háborús korlátozásokat...
az infláció is segített, mert az korlátozza a behozatalt
1925. január 1. ⇒ lehet autonóm vámtarifa
akkor magas vámok, protekcionizmus...
különösen a jelentős iparágak, s melyeket a kormány támogatni akart
néhol vámcsökkentés: pl. mezőg. gépek
tárgyalások kezdődtek, kölcsönös engedményekkel

gazdasági világválság:
exportárak csökkentek, exportbevételek is harmadukra.. Mo képtelen lett az adósságszolgálatra is...

⇒ Kötött devizagazdálkodás: nem átváltható a pengő, s állami engedél ykellett importhoz és exporthoz egyaránt, az exportból származó devizát meg be kellett szolgáltatni az MNB-nek

az egész világpiac részekre szakadt, kialakultak valutáris tömbök:
kötött devizás tömb, pl. Németország
⇒ bonyolult külker., nem volt konvertibilis valuta, de szükség lett volna rá:

Bilaterális klíring-szerződések:
azelőtt Multilaterális szerződés: exportálok Angliába, az onnan szerzett fonttal fizethetek máshol...
de Németországban nem konvertibilis, tehát ezt nem lehet...
Klíring: elszámolás:
fizetés nlkül külker. folyamat
Prágában összegyűltek a jegybankok elnökei,
s: kössenek klíringszerződéseket...
megállapodás szerinti pénzbemben számolják el a két ország kereskedelmét:
pl. magyar-német forgalmat az MNB-ben egy magyar-német számlán vezetik, s a Reichsbank vezeti egy számlán...
Mo-n egy vállalat exportál egy árut D-be, s ennek az ellenértékét az exportőr nem a vásárlótól kapja meg, hanem az MNB fizeti ki az importőr által befizetett pénzből... szóval egy zsámlán vezetik az export és az import érétkét, a cél az, hogy egyensúlyban legyen, mert így nem kell márkában kiegyenlíteni...
ha a klíring egyensúlyban tartható, akkor őgy tesz lehetővé külert, hogy nem kell fizetni...
de ez ritkán valósult meg:
30as években a klíring és a kompenzáció (bartell-külkereskedelem) háttérbe szorította a konvertibilis devizaexportot, pedig arra is szükség lett volna...
Mo.: egyre nagyobb export D és I felé, de az ott felhalmozott márkát csak D-ben tudta volna elkölteni


↑

Kereskedelempolitika a két világháború között


exportnövelés konvertibilis piacokra......

Valutafelár-rendszer:
felár-rendszer: 1932: kereskedelmi prémium az áruexportőrnek... elején bonyolult rendszer, erősen függöt az exportőr alkuérzékétől... nem is segített igazán
1935: felár-rendszer reformja:
3féle:
legmagasabb felár a konvertibilis piacra exportálóknak.
kisebb felár a klíringországokba, de nem Németországba vagy Olaszországba exportálóknak
nincs felár a D-ba és I-ba exportálóknak...

piackeresés más országokkal a magyar mezőgazdaságnak
nagy felvevőképességű agrárpiacok voltak...
1934. Római Egyezmény gazdasági része: A-val és I-vel
Mo-nak a két ország gabonaátvételi garanciát, titkos keresk. prémiumokat vasúti szállításokat ígértek...
...az olasz szerep nőtt, az osztrák így is csökkent
Magyar-német keresk. szerződés:
magyarnak kedvező, mert Németország világpiaci árnál magasabb áron vette,
de komoly és káros hatás